Digital Storytelling in Science education

Mivel hobbim a multimédiás tartalmak előállítása, imádok photoshopolni, videót vágni, hangokat keverni, így eléggé közel állt hozzám a téma. Gondolkodtunk Levivel is, meg magamban  is végigjátszóttam az ellentmondást, hogy a kaliforniai módszer alapján E/1-ben elmesélt teljesen szubjektív műfajú narratívum előállítása, vajon hogyan használható fel a büszkén objektív természettudományok közül főleg a fizika tantárgyában, ami a tőlünk, mint szubjekumoktól független világot írja le.

Aztán a három módszer, amit összegereblyéztünk végülis választ ad:

1) Lehet az objektív valóságunkhoz fűződő viszonyunkról beszélni. Ez kevésbé filozófikusan akár az árammal, mint jelenséggel történet találkozás, egy olyan történet, élmény, ami az erőhatásokról, csillagokról, meteorokról.. szól. Ebben túl sok tárgyi tartalmat nehéz beleépíteni, mégis közelebb hozhatja a tárgyat.

2) Lehet a fizikához/természettudományokhoz kötődő társadalmi-tudományos kérdésekben kvázi-szakmai szempontok szerint állást foglalni. Értem ez alatt a környezetvédelmet, az energiaforrások felhasználását, az atombomba elkészítését, a szelektív hulladékgyűjtést..

3) Aztán lehet az órán általunk is felhasznált absztakt szerepekben feltűnni és saját magam helyett a Plútóvá, Nappá, ciklonná, szubtrópusi monszunná, atombombává, vagy villámmá változni és bemutatni magamat. Ez nagyon vicces tud lenni és szerintem nagyon sokat lehet vele szórakozva tanulni. Itt tudománytörténeti elemek is beépíthetőek (lehetek én Newton, Galilei, Kopernikusz, Einstein, Bohr, Szilárd Leó, Teller Ede vagy bárki más is.)

+1) Aztán persze ha nem ragaszkodunk a kaliforniai módszer E/1-es kötöttségéhez, akkor viszont elég szélesre nyílnak a lehetőségek, innentől egy kísérletet, jelenséget, tételt, bármitlehet narrálni, egy teljes témát is be lehet mutatni.

Történet a digitális történetmesélés elmeséléséről.. vagy valami ilyesmi

Mit is mondjak, így az utolsó hetekben, pénteken két zárthelyivel eléggé az utolsó pillanatban kezdtünk el készülni az előadásra Levivel. Kutatómunkánk után egy gyönyönyű, napsütéses szombat délutánt áldoztunk rá az óraterv kidolgozására. "A digitális történetmesélésről lehet sokat beszélni, csak minek ha csinálhatjuk is". Ezzel az alapfilozófiával úgy gondoltuk, hogy egy nagyon rövid elméleti ismertető és a WeVideo bemutatása után az óra nagy részében csoportokban kellene egy-egy természettudományos fogalom szerepébe bújva egy saját digitális történetet elkészíteni. Eközben mi jó tanárként ott próbálunk segíteni (és annyira) amennyire tudunk. A felkészülés és a lebonyolítás közben is nagyon jól éreztem magam, jó volt Levivel együtt dolgozni, a témák kitalálása kifejezetten szórakoztató volt! :D

Féltünk, hogy nem fogunk a végére érni, de az ötből három csoportnak végül kevesebb, mint egy óra alatt nulláról készült el a munkája, ami szerintem nagy eredmény (ügyesek vagytooook.. :D). A végeredmények önmagukért beszélnek. Az eddig elkészült négy törtéent közül mindegyik zseniálisan sikerült és az utolsó is bizonyára az lesz. Reméljük a digitális kompetenciátok fejlődése mellett valamivel közelebb kerültetek az adott természettudományos fogalomhoz is. Igazából érdekelne a véleményetek, hogy az órai tapasztalatok alapján mennyire tudjátok elképzelni, hogy a természettudományos órák menetébe ilyen digitális történetmesélés be legyen építve. Szórakoztató-e és ha az, akkor lehet-e ezzel ténylegesen tárgyi tartalmat közvetíteni a tapasztalataitok alapján. :)

De kérdezzük meg a digitális történetmesélést, őfelségét is, hogy hogy érezte magát: