Mivel hobbim a multimédiás tartalmak előállítása, imádok photoshopolni, videót vágni, hangokat keverni, így eléggé közel állt hozzám a téma. Gondolkodtunk Levivel is, meg magamban is végigjátszóttam az ellentmondást, hogy a kaliforniai módszer alapján E/1-ben elmesélt teljesen szubjektív műfajú narratívum előállítása, vajon hogyan használható fel a büszkén objektív természettudományok közül főleg a fizika tantárgyában, ami a tőlünk, mint szubjekumoktól független világot írja le.
Aztán a három módszer, amit összegereblyéztünk végülis választ ad:
1) Lehet az objektív valóságunkhoz fűződő viszonyunkról beszélni. Ez kevésbé filozófikusan akár az árammal, mint jelenséggel történet találkozás, egy olyan történet, élmény, ami az erőhatásokról, csillagokról, meteorokról.. szól. Ebben túl sok tárgyi tartalmat nehéz beleépíteni, mégis közelebb hozhatja a tárgyat.
2) Lehet a fizikához/természettudományokhoz kötődő társadalmi-tudományos kérdésekben kvázi-szakmai szempontok szerint állást foglalni. Értem ez alatt a környezetvédelmet, az energiaforrások felhasználását, az atombomba elkészítését, a szelektív hulladékgyűjtést..
3) Aztán lehet az órán általunk is felhasznált absztakt szerepekben feltűnni és saját magam helyett a Plútóvá, Nappá, ciklonná, szubtrópusi monszunná, atombombává, vagy villámmá változni és bemutatni magamat. Ez nagyon vicces tud lenni és szerintem nagyon sokat lehet vele szórakozva tanulni. Itt tudománytörténeti elemek is beépíthetőek (lehetek én Newton, Galilei, Kopernikusz, Einstein, Bohr, Szilárd Leó, Teller Ede vagy bárki más is.)
+1) Aztán persze ha nem ragaszkodunk a kaliforniai módszer E/1-es kötöttségéhez, akkor viszont elég szélesre nyílnak a lehetőségek, innentől egy kísérletet, jelenséget, tételt, bármitlehet narrálni, egy teljes témát is be lehet mutatni.
szerintem bebizonyítottátok, hogy a természettudományokban is van helye a digitális történetmesélésnek :]. Ha ilyenek lettek volna a földrajz házijaim, vidámabban teltek volna a gimis órák ;)
VálaszTörlés