2016. május 2., hétfő

Digital Storytelling in Science education

Mivel hobbim a multimédiás tartalmak előállítása, imádok photoshopolni, videót vágni, hangokat keverni, így eléggé közel állt hozzám a téma. Gondolkodtunk Levivel is, meg magamban  is végigjátszóttam az ellentmondást, hogy a kaliforniai módszer alapján E/1-ben elmesélt teljesen szubjektív műfajú narratívum előállítása, vajon hogyan használható fel a büszkén objektív természettudományok közül főleg a fizika tantárgyában, ami a tőlünk, mint szubjekumoktól független világot írja le.

Aztán a három módszer, amit összegereblyéztünk végülis választ ad:
1) Lehet az objektív valóságunkhoz fűződő viszonyunkról beszélni. Ez kevésbé filozófikusan akár az árammal, mint jelenséggel történet találkozás, egy olyan történet, élmény, ami az erőhatásokról, csillagokról, meteorokról.. szól. Ebben túl sok tárgyi tartalmat nehéz beleépíteni, mégis közelebb hozhatja a tárgyat.
2) Lehet a fizikához/természettudományokhoz kötődő társadalmi-tudományos kérdésekben kvázi-szakmai szempontok szerint állást foglalni. Értem ez alatt a környezetvédelmet, az energiaforrások felhasználását, az atombomba elkészítését, a szelektív hulladékgyűjtést..
3) Aztán lehet az órán általunk is felhasznált absztakt szerepekben feltűnni és saját magam helyett a Plútóvá, Nappá, ciklonná, szubtrópusi monszunná, atombombává, vagy villámmá változni és bemutatni magamat. Ez nagyon vicces tud lenni és szerintem nagyon sokat lehet vele szórakozva tanulni. Itt tudománytörténeti elemek is beépíthetőek (lehetek én Newton, Galilei, Kopernikusz, Einstein, Bohr, Szilárd Leó, Teller Ede vagy bárki más is.)

+1) Aztán persze ha nem ragaszkodunk a kaliforniai módszer E/1-es kötöttségéhez, akkor viszont elég szélesre nyílnak a lehetőségek, innentől egy kísérletet, jelenséget, tételt, bármitlehet narrálni, egy teljes témát is be lehet mutatni.


Történet a digitális történetmesélés elmeséléséről.. vagy valami ilyesmi

Mit is mondjak, így az utolsó hetekben, pénteken két zárthelyivel eléggé az utolsó pillanatban kezdtünk el készülni az előadásra Levivel. Kutatómunkánk után egy gyönyönyű, napsütéses szombat délutánt áldoztunk rá az óraterv kidolgozására. "A digitális történetmesélésről lehet sokat beszélni, csak minek ha csinálhatjuk is". Ezzel az alapfilozófiával úgy gondoltuk, hogy egy nagyon rövid elméleti ismertető és a WeVideo bemutatása után az óra nagy részében csoportokban kellene egy-egy természettudományos fogalom szerepébe bújva egy saját digitális történetet elkészíteni. Eközben mi jó tanárként ott próbálunk segíteni (és annyira) amennyire tudunk. A felkészülés és a lebonyolítás közben is nagyon jól éreztem magam, jó volt Levivel együtt dolgozni, a témák kitalálása kifejezetten szórakoztató volt! :D

Féltünk, hogy nem fogunk a végére érni, de az ötből három csoportnak végül kevesebb, mint egy óra alatt nulláról készült el a munkája, ami szerintem nagy eredmény (ügyesek vagytooook.. :D). A végeredmények önmagukért beszélnek. Az eddig elkészült négy törtéent közül mindegyik zseniálisan sikerült és az utolsó is bizonyára az lesz. Reméljük a digitális kompetenciátok fejlődése mellett valamivel közelebb kerültetek az adott természettudományos fogalomhoz is. Igazából érdekelne a véleményetek, hogy az órai tapasztalatok alapján mennyire tudjátok elképzelni, hogy a természettudományos órák menetébe ilyen digitális történetmesélés be legyen építve. Szórakoztató-e és ha az, akkor lehet-e ezzel ténylegesen tárgyi tartalmat közvetíteni a tapasztalataitok alapján. :)

De kérdezzük meg a digitális történetmesélést, őfelségét is, hogy hogy érezte magát:

2016. április 30., szombat

Csak hang legyen és fény

Megtekintettem a videók oktatári projektekben webináriumot. Kettős első benyomásom volt a videó nézése közben  (ez a szóhármas nem hangzik jól együtt, igaz?). Egyrészt végig az motoszkált bennem, hogy - főleg, mivel a hangról is beszél - egy ilyen minőségű projekt megérdemelt volna egy mikroportot, mikrofont a hangminőség érdekében. A második, hogy tök jó, hogy van ilyen témahét és hozzá webinárium és hasznos dolgokról beszél.

Személy szerint ha saját tartalmat állítok elő, akkor elég maximalista vagyok, Feladattól függően hang-kép-videó multimédiás anyag előállításhoz Adobe Photoshop, Adobe Illustrator, Adobe InDesign, Adobe PremierePro, Adobe AfterEffects, Adobe Audition, Cubase programokat használok. Belátom, hogy egy mezei középiskolában nem reális elvárás, hogy ezekkel dolgozzanak a diákok, mégis, ha valaki jobban érdeklődik, akkor inkább ezen programokat ajánlanám neki, mint a valóban sokkal könnyebben használható programokat, mert ezek a könnyebb programok nagyon megkötik az ember kezét és nagyon gyorsan el lehet érni a technikai korlátait. A professzionális programok ismeretével pedig, ha valaki ilyen irányban szeretne továbbtanulni nagyon nagy könnyítés lesz neki a kezdet. Ettől függetlenül az általa ajánlott ingyenes programokat érdemes lehet megosztani a diákokkal, ha olyan projekteken dolgozunk, amiknél hasznos lehet.

Itt a végén úgy érzem elmismásolja az úr a hang fontosságát, holott elég egyértelmű, hogy ha fontos a hang (beszéd), akkor rengeteg esetben sokkal fontosabb a jó minőségű hang, mint a jó minőségű kép. Persze itt az a szerencse, hogy ma már egy okostelefonnal felvett videóanyag képi-hangi minősége is bőven vállalható. Ha profibb anyagot akarunk (pályázatra például), akkor szinte kikerülhetetlen egy normálisabb mikrofon használata, mert egy valamirevaló DSLR-nek sincs túl jó minőségű hangja. De ez már tényleg csak akkor fontos, ha egy sima tantermi projekten túl gondolkodunk.



Saját szaktárgyon (fizika) belül is nagyon széles lehet a felhasználása. Arról, hogy a multimédiás elemek miért kiemelten fontosak a természettudományos tárgyak oktatásában, nem hiszem, hogy sokat kell beszélni. Az, hogy multimédiaalkotásban mennyi potenciál van, talán az is egyértelmű Anno középiskolában írtam fizikafeladatokat, akkor még Paint-tel csináltam hozzá segédábrákat. Nagyon élveztem és motivált, hogy minden elemét meg tudtam csinálni egy feladatnak. Ennél ma már sokkal tágabbak a lehetőségek. Kísérleteket lehet felvenni és akár alánarrálva elmagyarázni. Lehet hagyományos előadás helyett narrált videót készíteni velük projekt-jelleggel adott témákról. Csinálhatnak rövidfilmet természettudományos/tudománytörténeti témában. Készíthetnek GIF-eket kísérletekről, tudományos eredményekről. Lehet meme-versenyt hírdetni osztályon belül fizikai témában adott képre, vagy akár lehet saját képekkel is előjönni. Meg persze prezentációjukhoz tudnak saját tartalmakat előallítani.

Apróság, abszolút nem ide kötődik, de a mémeknél fontos lehetett volna kiemelni, hogy egy-egy meme-nek van az internet által elfogadott jelentése. A videóban a Boromiros 'One does not simply' meme se az internet nagyközönsége számára elfogadott jelentésben lett használva. A legtöbb meme-nek megtalálható a története, jelentése.. Érdekes lehet a diákokkal beszélgetni akár ezen keresztül is a közösségi média működéséről. Valaki kitalál egy meme-et és némelyik éveken keresztül a világ minden táján ismert lesz, tudják a jelentését, újraértelmezik más kontextusokban.


2016. április 25., hétfő

Tankocka kockáknak

Mielőtt elmenekülnél a felületi feszültség szó hallatán, mint ez a béka:



nézz rá a learningappson létrehozott mátrixba rendezett két tankockámra, ami bár önmagában nem fogja meghozni a kedved a fizikához, legalább tettem fel pár érdekes képet is. Ha nincs rá időd, itt egy másik érdkes gif. Na jó tanulást! :) A mátrixhoz való belépéshez pedig íme a megfelelő tabletta: Katt ide!





2016. április 24., vasárnap

Feladat helyett dilemmák a (tényleges) mainstream közösségi oldalak iskolai felhasználásáról

Ahogy azt sokan megfogalmazták előttem is, ez egy elég veszélyes terep. Talán a mi generációnk az első, aki már diákként is használta valamennyire a közösségi oldalakat, így nehéz nyilatkozni az olyan kérdésekről, hogy mennyire személyes szféránk a facebook. Az ír középiskolában, ahol eltöltöttem fél évet, ott a diákok csak akkor jelölhették be tanáraikat, mikor már otthagyták az iskolát, én ott kvázi kisegítő személyzet voltam, aki inkább diákként tekintett rám, ők bejelöltek facebookon, akik tanárként, ők meg nem.. volt, hogy szem és fültanúja voltam két diák vitájának, hogy vajon bejelölhetnek-e engem, ami eléggé visszafordította az egész kérdést. A másik, aminek szintén itt voltam tanúja, hogy valahogy kiderült az egyik lányról. hogy intim képeket küldött pár osztálytársának Snapchat-en, amelyből iskolai fegyelmi ügy lett. Őszintén fogggggalmam sincs, hogy hogyan sikerült ezt kideríteniük a Snapchat esetében. Mindenesetre kényes kérdés minden közösségi oldal használata a tanár-diák viszonyban, mert nagyon nincs még rá elfogadott "etikett".

Ettől függetlenül persze ezt ki lehet kerülni mindenféle módokon, álfelhasználókkal, a tanár, vagy a diák részéről, amivel személy szerint nem értek egyet, mert kis digitális kompetenciával elég ügyesen lehet menedzselni, hogy mely ismerősöm mit lát facebookon, nekem nincsenek fenntartásaim, hogy olyan szinten belellássanak a diákjaim "magánéletembe", amennyire facebookon ezt megtehetik. Emellett pedig fontos szempont lehet, hogy vajon tanárként a digitális kompetencia, médiatudatosság fejlesztésébe beletartozik-e, hogy a diákok is megtanulják, hogy ami egyszer kikerül publikusan a világhálóra/közösségi oldalra, azt nem csak én, a tanára látom, de akárki más is láthatja.. ezt egy kortársa, adott esetben digitális analfabéta szülei mellett nem biztos, hogy megtanulja. De egy elég erős ellenérv, hogy a tanárok ezzel erősen vissza tudnak élni, illetve - minden jó szándék ellenére is - nagyon könnyen támadhatóvá válhatnak, ha így próbálják megszólítani diákjukat.

Azért is beszélek ilyen sokat más témáról, általánosságban a dolgoról, mert őszintén fogalmam sincs, hogy hogyan lehetne a közösségi médiumokat felhasználni a természettudományok (fizika) oktatásában. Elmondhatom sokadszor is, hogy HA tudománytörténetet akarok, akkor lehet itt is fakebook profilt gyártatni, lehet javasolni nekik facebookon pár egyre minőségibb természettudományos médiumot (IFLS, ScienceAlert, ScienceMagazine), de ezekről túl sokat nem lehet írni. Pont nem rég olvastam egy cikket, ahol egész jól összefoglalják, hogyan működik a természettudományos kommunikávió a XXI. szd-ban. Össze lehet verbuválni egy iskolai természettudományos facebook csoportot, ahova lehet mindenféléket posztolni, lehet aktuális tudományos eredményekről beszélgetni. De hogy minden fizikacsoportmnak csináljak egy külön facebook-csoportot.. hát se ők, se én nem látnám át. :D A tényleges fizikaoktatásban a szerepjátékok sem működnek szerintem hosszú távon, mert attól még, hogy tudósok leszünk és kutatgatunk, ez adott helyzetben vicces lehet, de a matematikai-természettudományos kompetencia kevéssé fejlődik.

Hmm.. kizárólagosan beszélek a facebookról, mivel ez a legelterjedtebb és legkiterjedtebb, de persze tumblr-t, instagramot, twittert.. is bizonyára fel lehet használni. Meg lehet más keretrendszerben dolgozni, vagy akár Google+-al is, csak kérdés, hogy mennyire tekinthetjük számára közösségi médiumként, azt a felületet, amire csak akkor megy fel, ha tanul. Vagy a szülő felengedi-e egyáltalán bármelyik közösségi oldalra. Mert ha nem, de én akkor is ott akarok extracurricális tevékenységeket, akkor ügyesen kivonom a diákot, így a szülőkkel sem árt konzultálni.

Egy biztos. A fiatalok idejük jó részét közösségi oldalakon töltik, itt kommunikálnak, itt "élnek", így egy releváns pedagógiai szituáciról van szó, amit JÓL kell tudjunk felhasználni. De hogyan? Nehéz kérdés, nem igazán van határozott véleményem és igazán építő ötletem se (és a könyben sem nagyon találtam) azokon felül, amiket korábban már leírtam a blogomban, így az ötlet helyett, inkább csak a dilemmáimat hangosítottam ki a kérdéskörrel kapcsolatban, meg úgy általában is.


Egy prezentció értékelésének szempontrendszere


Megkésve bár, de törve nem, íme egy prezentáció értékelésének szempontrendszere. Első sorban itt a tényleges digitális prezentáció tartalmának értékelésére fókuszáltam, további elemek adhatóak hozzá, ha a tényleges előadást is belvesszük (előadásmód, időkeret tartása...).

2016. április 21., csütörtök