Ahogy azt sokan megfogalmazták előttem is, ez egy elég veszélyes terep. Talán a mi generációnk az első, aki már diákként is használta valamennyire a közösségi oldalakat, így nehéz nyilatkozni az olyan kérdésekről, hogy mennyire személyes szféránk a facebook. Az ír középiskolában, ahol eltöltöttem fél évet, ott a diákok csak akkor jelölhették be tanáraikat, mikor már otthagyták az iskolát, én ott kvázi kisegítő személyzet voltam, aki inkább diákként tekintett rám, ők bejelöltek facebookon, akik tanárként, ők meg nem.. volt, hogy szem és fültanúja voltam két diák vitájának, hogy vajon bejelölhetnek-e engem, ami eléggé visszafordította az egész kérdést. A másik, aminek szintén itt voltam tanúja, hogy valahogy kiderült az egyik lányról. hogy intim képeket küldött pár osztálytársának Snapchat-en, amelyből iskolai fegyelmi ügy lett. Őszintén fogggggalmam sincs, hogy hogyan sikerült ezt kideríteniük a Snapchat esetében. Mindenesetre kényes kérdés minden közösségi oldal használata a tanár-diák viszonyban, mert nagyon nincs még rá elfogadott "etikett".
Ettől függetlenül persze ezt ki lehet kerülni mindenféle módokon, álfelhasználókkal, a tanár, vagy a diák részéről, amivel személy szerint nem értek egyet, mert kis digitális kompetenciával elég ügyesen lehet menedzselni, hogy mely ismerősöm mit lát facebookon, nekem nincsenek fenntartásaim, hogy olyan szinten belellássanak a diákjaim "magánéletembe", amennyire facebookon ezt megtehetik. Emellett pedig fontos szempont lehet, hogy vajon tanárként a digitális kompetencia, médiatudatosság fejlesztésébe beletartozik-e, hogy a diákok is megtanulják, hogy ami egyszer kikerül publikusan a világhálóra/közösségi oldalra, azt nem csak én, a tanára látom, de akárki más is láthatja.. ezt egy kortársa, adott esetben digitális analfabéta szülei mellett nem biztos, hogy megtanulja. De egy elég erős ellenérv, hogy a tanárok ezzel erősen vissza tudnak élni, illetve - minden jó szándék ellenére is - nagyon könnyen támadhatóvá válhatnak, ha így próbálják megszólítani diákjukat.
Azért is beszélek ilyen sokat más témáról, általánosságban a dolgoról, mert őszintén fogalmam sincs, hogy hogyan lehetne a közösségi médiumokat felhasználni a természettudományok (fizika) oktatásában. Elmondhatom sokadszor is, hogy HA tudománytörténetet akarok, akkor lehet itt is fakebook profilt gyártatni, lehet javasolni nekik facebookon pár egyre minőségibb természettudományos médiumot (
IFLS,
ScienceAlert,
ScienceMagazine), de ezekről túl sokat nem lehet írni. Pont nem rég olvastam egy
cikket, ahol egész jól összefoglalják, hogyan működik a természettudományos kommunikávió a XXI. szd-ban. Össze lehet verbuválni egy iskolai természettudományos facebook csoportot, ahova lehet mindenféléket posztolni, lehet aktuális tudományos eredményekről beszélgetni. De hogy minden fizikacsoportmnak csináljak egy külön facebook-csoportot.. hát se ők, se én nem látnám át. :D A tényleges fizikaoktatásban a szerepjátékok sem működnek szerintem hosszú távon, mert attól még, hogy tudósok leszünk és kutatgatunk, ez adott helyzetben vicces lehet, de a matematikai-természettudományos kompetencia kevéssé fejlődik.
Hmm.. kizárólagosan beszélek a facebookról, mivel ez a legelterjedtebb és legkiterjedtebb, de persze tumblr-t, instagramot, twittert.. is bizonyára fel lehet használni. Meg lehet más keretrendszerben dolgozni, vagy akár Google+-al is, csak kérdés, hogy mennyire tekinthetjük számára közösségi médiumként, azt a felületet, amire csak akkor megy fel, ha tanul. Vagy a szülő felengedi-e egyáltalán bármelyik közösségi oldalra. Mert ha nem, de én akkor is ott akarok extracurricális tevékenységeket, akkor ügyesen kivonom a diákot, így a szülőkkel sem árt konzultálni.
Egy biztos. A fiatalok idejük jó részét közösségi oldalakon töltik, itt kommunikálnak, itt "élnek", így egy releváns pedagógiai szituáciról van szó, amit JÓL kell tudjunk felhasználni. De hogyan? Nehéz kérdés, nem igazán van határozott véleményem és igazán építő ötletem se (és a könyben sem nagyon találtam) azokon felül, amiket korábban már leírtam a blogomban, így az ötlet helyett, inkább csak a dilemmáimat hangosítottam ki a kérdéskörrel kapcsolatban, meg úgy általában is.
