Csak hang legyen és fény

Megtekintettem a videók oktatári projektekben webináriumot. Kettős első benyomásom volt a videó nézése közben  (ez a szóhármas nem hangzik jól együtt, igaz?). Egyrészt végig az motoszkált bennem, hogy - főleg, mivel a hangról is beszél - egy ilyen minőségű projekt megérdemelt volna egy mikroportot, mikrofont a hangminőség érdekében. A második, hogy tök jó, hogy van ilyen témahét és hozzá webinárium és hasznos dolgokról beszél.

Személy szerint ha saját tartalmat állítok elő, akkor elég maximalista vagyok, Feladattól függően hang-kép-videó multimédiás anyag előállításhoz Adobe Photoshop, Adobe Illustrator, Adobe InDesign, Adobe PremierePro, Adobe AfterEffects, Adobe Audition, Cubase programokat használok. Belátom, hogy egy mezei középiskolában nem reális elvárás, hogy ezekkel dolgozzanak a diákok, mégis, ha valaki jobban érdeklődik, akkor inkább ezen programokat ajánlanám neki, mint a valóban sokkal könnyebben használható programokat, mert ezek a könnyebb programok nagyon megkötik az ember kezét és nagyon gyorsan el lehet érni a technikai korlátait. A professzionális programok ismeretével pedig, ha valaki ilyen irányban szeretne továbbtanulni nagyon nagy könnyítés lesz neki a kezdet. Ettől függetlenül az általa ajánlott ingyenes programokat érdemes lehet megosztani a diákokkal, ha olyan projekteken dolgozunk, amiknél hasznos lehet.

Itt a végén úgy érzem elmismásolja az úr a hang fontosságát, holott elég egyértelmű, hogy ha fontos a hang (beszéd), akkor rengeteg esetben sokkal fontosabb a jó minőségű hang, mint a jó minőségű kép. Persze itt az a szerencse, hogy ma már egy okostelefonnal felvett videóanyag képi-hangi minősége is bőven vállalható. Ha profibb anyagot akarunk (pályázatra például), akkor szinte kikerülhetetlen egy normálisabb mikrofon használata, mert egy valamirevaló DSLR-nek sincs túl jó minőségű hangja. De ez már tényleg csak akkor fontos, ha egy sima tantermi projekten túl gondolkodunk.

Saját szaktárgyon (fizika) belül is nagyon széles lehet a felhasználása. Arról, hogy a multimédiás elemek miért kiemelten fontosak a természettudományos tárgyak oktatásában, nem hiszem, hogy sokat kell beszélni. Az, hogy multimédiaalkotásban mennyi potenciál van, talán az is egyértelmű Anno középiskolában írtam fizikafeladatokat, akkor még Paint-tel csináltam hozzá segédábrákat. Nagyon élveztem és motivált, hogy minden elemét meg tudtam csinálni egy feladatnak. Ennél ma már sokkal tágabbak a lehetőségek. Kísérleteket lehet felvenni és akár alánarrálva elmagyarázni. Lehet hagyományos előadás helyett narrált videót készíteni velük projekt-jelleggel adott témákról. Csinálhatnak rövidfilmet természettudományos/tudománytörténeti témában. Készíthetnek GIF-eket kísérletekről, tudományos eredményekről. Lehet meme-versenyt hírdetni osztályon belül fizikai témában adott képre, vagy akár lehet saját képekkel is előjönni. Meg persze prezentációjukhoz tudnak saját tartalmakat előallítani.

Apróság, abszolút nem ide kötődik, de a mémeknél fontos lehetett volna kiemelni, hogy egy-egy meme-nek van az internet által elfogadott jelentése. A videóban a Boromiros 'One does not simply' meme se az internet nagyközönsége számára elfogadott jelentésben lett használva. A legtöbb meme-nek megtalálható a története, jelentése.. Érdekes lehet a diákokkal beszélgetni akár ezen keresztül is a közösségi média működéséről. Valaki kitalál egy meme-et és némelyik éveken keresztül a világ minden táján ismert lesz, tudják a jelentését, újraértelmezik más kontextusokban.

Feladat helyett dilemmák a (tényleges) mainstream közösségi oldalak iskolai felhasználásáról

Ahogy azt sokan megfogalmazták előttem is, ez egy elég veszélyes terep. Talán a mi generációnk az első, aki már diákként is használta valamennyire a közösségi oldalakat, így nehéz nyilatkozni az olyan kérdésekről, hogy mennyire személyes szféránk a facebook. Az ír középiskolában, ahol eltöltöttem fél évet, ott a diákok csak akkor jelölhették be tanáraikat, mikor már otthagyták az iskolát, én ott kvázi kisegítő személyzet voltam, aki inkább diákként tekintett rám, ők bejelöltek facebookon, akik tanárként, ők meg nem.. volt, hogy szem és fültanúja voltam két diák vitájának, hogy vajon bejelölhetnek-e engem, ami eléggé visszafordította az egész kérdést. A másik, aminek szintén itt voltam tanúja, hogy valahogy kiderült az egyik lányról. hogy intim képeket küldött pár osztálytársának Snapchat-en, amelyből iskolai fegyelmi ügy lett. Őszintén fogggggalmam sincs, hogy hogyan sikerült ezt kideríteniük a Snapchat esetében. Mindenesetre kényes kérdés minden közösségi oldal használata a tanár-diák viszonyban, mert nagyon nincs még rá elfogadott "etikett".

Ettől függetlenül persze ezt ki lehet kerülni mindenféle módokon, álfelhasználókkal, a tanár, vagy a diák részéről, amivel személy szerint nem értek egyet, mert kis digitális kompetenciával elég ügyesen lehet menedzselni, hogy mely ismerősöm mit lát facebookon, nekem nincsenek fenntartásaim, hogy olyan szinten belellássanak a diákjaim "magánéletembe", amennyire facebookon ezt megtehetik. Emellett pedig fontos szempont lehet, hogy vajon tanárként a digitális kompetencia, médiatudatosság fejlesztésébe beletartozik-e, hogy a diákok is megtanulják, hogy ami egyszer kikerül publikusan a világhálóra/közösségi oldalra, azt nem csak én, a tanára látom, de akárki más is láthatja.. ezt egy kortársa, adott esetben digitális analfabéta szülei mellett nem biztos, hogy megtanulja. De egy elég erős ellenérv, hogy a tanárok ezzel erősen vissza tudnak élni, illetve - minden jó szándék ellenére is - nagyon könnyen támadhatóvá válhatnak, ha így próbálják megszólítani diákjukat.

Azért is beszélek ilyen sokat más témáról, általánosságban a dolgoról, mert őszintén fogalmam sincs, hogy hogyan lehetne a közösségi médiumokat felhasználni a természettudományok (fizika) oktatásában. Elmondhatom sokadszor is, hogy HA tudománytörténetet akarok, akkor lehet itt is fakebook profilt gyártatni, lehet javasolni nekik facebookon pár egyre minőségibb természettudományos médiumot (IFLS, ScienceAlert, ScienceMagazine), de ezekről túl sokat nem lehet írni. Pont nem rég olvastam egy cikket, ahol egész jól összefoglalják, hogyan működik a természettudományos kommunikávió a XXI. szd-ban. Össze lehet verbuválni egy iskolai természettudományos facebook csoportot, ahova lehet mindenféléket posztolni, lehet aktuális tudományos eredményekről beszélgetni. De hogy minden fizikacsoportmnak csináljak egy külön facebook-csoportot.. hát se ők, se én nem látnám át. :D A tényleges fizikaoktatásban a szerepjátékok sem működnek szerintem hosszú távon, mert attól még, hogy tudósok leszünk és kutatgatunk, ez adott helyzetben vicces lehet, de a matematikai-természettudományos kompetencia kevéssé fejlődik.

Hmm.. kizárólagosan beszélek a facebookról, mivel ez a legelterjedtebb és legkiterjedtebb, de persze tumblr-t, instagramot, twittert.. is bizonyára fel lehet használni. Meg lehet más keretrendszerben dolgozni, vagy akár Google+-al is, csak kérdés, hogy mennyire tekinthetjük számára közösségi médiumként, azt a felületet, amire csak akkor megy fel, ha tanul. Vagy a szülő felengedi-e egyáltalán bármelyik közösségi oldalra. Mert ha nem, de én akkor is ott akarok extracurricális tevékenységeket, akkor ügyesen kivonom a diákot, így a szülőkkel sem árt konzultálni.

Egy biztos. A fiatalok idejük jó részét közösségi oldalakon töltik, itt kommunikálnak, itt "élnek", így egy releváns pedagógiai szituáciról van szó, amit JÓL kell tudjunk felhasználni. De hogyan? Nehéz kérdés, nem igazán van határozott véleményem és igazán építő ötletem se (és a könyben sem nagyon találtam) azokon felül, amiket korábban már leírtam a blogomban, így az ötlet helyett, inkább csak a dilemmáimat hangosítottam ki a kérdéskörrel kapcsolatban, meg úgy általában is.

Atommodellek webquestem

Hát bizonyára lehet órán is alkalmazni a csoportos munkához (de akár egyénihez is), de kétlem, hogy sok iskola felszerelt annyira, hogy fizikaórán számítógépekhez jutunk. Ettől függetlenül otthonra lehet így feladni nekik kidolgozandó/kidolgozható feladatokat, témaköröket. Jobb lenne egy olyan webquest, ami rögtön rendelkezik belső kvízek elkészítésének lehetőségével, tudnának ide feltölteni a feladat végén a tanulók, legalább fotót, vagy valamit, meg úgy általában komolyabban össze lenne kötve nem (csak) google szolgáltatásokkal. Persze lehet a webquestet úgyis használni, hogy okostáblára vetítem a feladatokat, csak minek, ha ott a pedagógus és úgyis csak egyszerre látják? Ezt még nem igazán értem, de majd biztos kiötlöm. Meg persze most csak ezt az egy google-et néztem meg. Ja és ha megfelelő feladatot adunk (pl interneten keresztül keresgélőset), akkor kis mentorálással remekül lehet fejleszteni a digitális kompetenciát is.

Az atommodellekről szóló elég old-school metodikájú és dizájnú webquestemhez kattints ide!

Interaktív-multimédia alkalmazások a fizika szaktárgyi kereteiben

Az az igazság, hogy a tervem az volt, hogy az előző bejegyzésemben beírt dolgokat megpróbálom átstrukturálni úgy, hogy az tartalmazza a digitális tananyagokat és ez a bejegyzés pedig az ezeket kiegészítő interaktív-multimédiás alkalmazásokat. Gondolkodtam és csak nagyon erőltetetten tudnám ezt megtenni. Hogy miért? Minek számít egy weblap/alkalmazás, amelyen többé-kevésbé kerettanterv alapján tematizált rendszerben kísérleteket szimulálhatunk. Ezek között van kötelező órai demonstrációs kísérlet, de vannak kiegészítő anyagok is a diákoknak. Vagy egy olyan weblap, amely egy anyagot dolgoztat fel kísérlet szimulációján keresztül, de szépen feladatokat ad, amiket el kell végezni a kísérleten? Ha akarom házi feladatnak kiadhatom, ha akarom órán felhasználhatom csoportmunkára, ha akarom megmutathatom az érdeklődőknek az oldalt.

Nem nagyon tudok éles határt meghatározni, hogy mi számít digitális tananyagnak és mi interaktív-multimédia alkalmazásnak. Nyilván lehetne valahogy erőltetetten csoportosítani, ahol lennének tiszta elemei a csoportosításnak. Egy  SDT előbbi, egy online fizikai játékgyűjtemény utóbbi kategóriába besorolható. De a legtöbb, amit találtam ide is, oda is mehet. Egy KhanAcademy digitális tananyag, abban az értelemben, hogy konkrétan elmondja videókban, jól strukturáltan az anyagot, szövegesen is segítve annak megértését. Interaktív, mert te választod mit akarsz tanulni, mikor akarod tanulni, feladatokkal van kiegészítve. Multimédia.. ez nyilván egyértelmű egy weblapra feltöltött, szöveges-hangos-videós anyagnál. Tehát az előző bejegyzést hagyom, egyelőre úgy, ahogy van, itt pedig inkább ötleteket interaktív-multimédia alkalmazások felhasználására.

Fizikai játékok [Physics Games]
Tágabb értelemben minden valós fizikát használó játékot idesorolhatnánk. Van ami direkten, van ami kevésbé direkten fejleszt(het)i a fizikai szemléletet, intuíciót. A korábban említett Magic Pen vagy a Disaster will strike, de akár a legismertebb ilyen az Angry Birds is megadhatja a fizikai törvények érzékelését, a lendületmegmaradást, az energiamegmaradást. Hogy van-e ennek bármiféle értelme a tantermi gyakorlatban? Őszintén szólva fogalmam sincs. Mint írtam az fizikai szemléletet valószínű fejleszti, de nem tudok rá kutatást. Mindenesetre szórakoztatóak és legalább motiválva lehetnek.. ha meg csinálnak is ilyen valós fizikát szimuláló játékot, akkor az biztosan fejleszt mindent, ami fizika-informatika-matematika (GameMaker).

Szimulációs interaktív alkalmazás
Több ilyen létezik, ezeket sokszor talán még játékhoz is lehet sorolni, de már sokkal direktebben mutatja, hogy van köze a fizikához. Konkrét feladat adható a mechanika témaköréből a Fizika nevű programmal. (Hihetetlenül kreatív neve gyakorlatilag megtalálhatatlanná teszi az interneten.)

Mérőszoftverek, mérőappok felhasználása

Nyilván lehet számítógépbe is felhasználni mérőprogramokat, csak legalább 1-2 külső perifériára szükség lesz mikrofont/webkamerát.. csatlakoztatni, hogy valami infót be tudjunk juttani. Ha ez megvan Tracker programmal mozgásokat követhetünk le, amiket felvettünk, LabCamera-val akár realtime is megtehetjük ezt, Audacity-vel hangot analizálhatunk. Mérhetünk gyorsulásokat, periódusidőket (jippí!). Emellett egy korábbi bejegyzésemben már írtam okoseszközök különböző applikációinak felhasználásáról a digitális kompetencia fejlesztésének szemüvegén keresztül. Az, hogy a mérhetetlen sok applikációval milyen feladatot találok ki, annak tényleg a kreativitás és sokszorosan túlterhelt tanterv szab(hat) határt. Frekvenciaanalizátoros applikációval és pár hangszerrel/hangvillával vizsgálhatjuk a hangszerek spektrumait. Csillagképeket kereshetünk, mikor az univerzumról beszélgetünk. Megmérhetjük különböző képek/fények színspektrumait. Héliumos lufival felengedhetünk jól becsomagolt okostelefont, majd levadászhatjuk légpuskával, miközben gyorsulásmérő applikáció fut. Na jó, ha nem akarunk lövöldözni akár az ablakon is kidobhatjuk. GPS-el geocatchingelhetünk... annyi lehetőség van. Persze azt nem árt végiggondolni, hogy mi az, ami tényleg fejleszt is és nem csak fegyverrel lufilövögetés... :)

Ez megint hosszú lett..